A mellém épített játszótér rövid története
Elküldve: 2020.08.13. 10:55
Sziasztok,
Én Kőbányáról költöztem ki kertvárosi agglomerációs övezetbe, mert szerettem volna a gyerekeimet egészségesebb környezetben egy kertesházban felnevelni. Egy új parcellázású területen sikerült telket venne, és egy mező közepén majdnem elsőként épült fel a házam. Remek helynek tűnt még azután is, hogy a környező telkek is beépültek azóta. Csendes környék maradt nagyon sokáig.
Azonban pár év múlva kiderült, hogy pont a mellettünk lévő üres teleknek az önkormányzat a tulajdonosa. Ez úgy derült ki, hogy egyszer csak megjelent ott pár munkás és elkezdték megépíteni a játszóteret.
Erről állítólag mindenkit tájékoztattak előre, csak éppen véletlenül a közvetlenül a terület mellett lakó néhány családot nem.
Az építkezés során ráadásul a területet ki is emelték egy jó méterrel a talajszintből, aminek hatására az én kertem egy "gödörbe" került a térhez képest, kiválló akusztikai hatást érve ezzel el...
Bónuszként - mivel a mászóka tetejére felmászó gyerekek pont beláttak a kertünkbe - mindig ment a "Anyaaaa, mit csinál a báááácsi?" (Utólag fasort ültettem a tér felé, így legalább nem látjuk egymást.)
Az építkezést megakasztani nem tudtam, egyedül annyit lehetett elérni, hogy a tér kerítését sima dróthálóról arra az egyszerű - 1-2mm széles - fa lamellás kerítéslapokra cseréljék, illetve mivel azt kb 3 hónap alatt lebontották a gyerekek, mostanra egy hatalmas bádoglemez kerítést emeltek a tér és a közvetlen szomszédok közé.
Őszinte leszek, soha nem laktam még játszótér mellett, nem is sejtettem hogy ez mivel fog járni, így először nem is nagyon izgultam az egész miatt. Sőt - mivel kis gyerekeim voltak - még az is megfordult bennem, hogy talán nem is lesz ez olyan rossz dolog.
Aztán elkészült a játszótér, és elérkezett az ünnepélyes a megnyitó!
A tér kb. 500 négyzetméter, ahova kihangosítással beszélő sosem látott öltönyösök érkeztek, és kb. 100-150 ember + gyerekek, akik mindent letapostak a környéken. Mivel ez jelentős mennyiségű kocsit is jelentett, aminek nem volt kialakítva rendes parkoló, így parkoltak, ahova tudtak, pl. a házam elé ültetett virágágyásra. Mivel nem fértek be mind a térre, így ellepték a környező utcákat is. Hangoskodtak, randalíroztak, mintha búcsú lett volna.
Ekkor döbbentem rá, hogy mi is történt velem, mit tett velem az önkormányzat.
Ekkor jöttem rá, hogy játszótárkárosulttá váltam.
Ettől kezdve gyakorlatilag állandósult a következő helyzet munkanapokon:
Nincs megállás, jönnek esőben, hóban, szélben, húsvétkor, karácsonykor, mindig.
Mindig!
Van hogy néha ezen a kis téren összegyűlik 10-20 felnőtt, és 20-30 kisgyerek. Ilyenkor gyakorlatilag alig férnek már be.
A gyerekek verik a bádogkerítést, kismotorznak, üvöltenek, elesnek-sikítanak, a szüleik is üvöltenek: "Nem szabad! Gyereideazonnal! Rögtönhazamegyünkhanemhagyodabba!"
(Viccesebb eset, amikor 4-5 felnőtt hoz ki a térre 1 gyereket. Az ilyet nem is értem, pedig elég gyakori.)
Egyébként ahol ennyi ember összejön, főleg kisgyerekkel, ott igazándiból érthető ez a hangzavar.
A probléma ezzel az egésszel az, hogy mindez a hálószobámtól 5 méterre történik, az ablakom alatt!
A játszótérrel szomszédos kb. 6 családi ház. Ezek közül 4 jobb helyzetben van, őket legalább egy út elválasztja a tértől, vagy csak a sarkuk ér össze, de 2 telekkel közvetlenül is szomszédos.
A legrosszabb helyzetben lévő 3 család közül 2 már el is költözött innen. Az egyik házba bérlők jöttek, a másikba új tulajok. Utóbbiak szintén kisgyerekkel, és szintén gyanútlanul.
Ha tehetném én is elköltöznék innen, de mivel az életemet tettem erre a házra (ráadásul devizahitelkárosult is vagyok egyben) így jelenleg képtelen vagyok elköltözni.
De elkalandoztam, visszatérek a történethez...
Szóval mielőtt elkezdtem volna kijárni a játszótérre rászólogatni a szülőkre, elkezdtem felvenni a kapcsolatot a polgármesterrel, az alpolgármesterrel, talán a jegyzővel is (???), stb. de a leveleimre senki soha nem válaszolt.
Utána elkezdtem személyesen keresni őket, ahol négyszemközt tökre megértőek voltak.
Naívan azt hittem sínen vagyunk. Megbeszéltük, hogy akár arra is sor kerülhet, hogy leszerelik a játékokat, és parkká alakítják a teret.
Lesz néhány pad, esetleg egy szökőkút, szépen füvesítve lesz, stb. Bárki oda jöhet, de a leghangosabb kisgyerekes szülőknek talán nem ez lesz a legvonzóbb hely. Sőt még a növények ápolásában, locsolásában is részt vállaltam volna. Több felelős önkormányzati emberrel is beszéltem, mind bíztatott, hogy találunk jó megoldást, segítenek. Nem lesz itt probléma!
Hahaha!
Sőt!
Muhahahaha!
De hogy ne szaladjak előre, a folyamatos kilincseléssel sikerült is elérni, hogy napirendre tűzzék egy közmeghallgatáson ezt a témát.
Ezen az ülésen bárki részt vehet, felszólalhat, és a végén döntések születhetnek a jövőre vonatkozóan. Pár egyéb téma is volt, és amikor a játszótér problémájához értünk én is felszólalhattam. Elmondtam mi a bajom vele, kértem hogy találjunk rá megoldást, sőt javasoltam a parkká alakítást is. Az érintett családok közül más is felszólalt, hasonló véleményekkel.
A képviselők és az önkormányzati vezetők szépen meghallgattak, majd a következőket bírták nekünk mondani jegyzőkönyvbe:
Miután lezajlott a közmeghallgatás, és leforrázva ültem ott, gondoltam azért csak odamegyek már hozzájuk, hogy mi a fene történt most itt? Mire azonban észbe kaptam a képviselők nagyja már elillant, a maradék meg kínos precizitással pakolgatta a papírjait, hátha megunom a rájuk történő várakozást, és nem kell a szemembe nézniük. Kettő végül nem úszta meg, és meglepően őszintén (szigorúan nem hivatalosan) azt mondták, hogy:
Sőt igazándiból simán a szemembe mondanak bármit, majd ha az érdekük úgy kívánja, máshogy döntenek.
Ezután elkezdtem utánajárni, hogy érdemes-e pereskednem, vagy az önkormányzatot átlépve, magasabb fórumokhoz fordulni, és felmérni-számszerűsíteni, hogy mekkora kár is ért a játszótér miatt, vagy hogy valóban szabályos volt-e az építkezés.
Joggal igencsak tisztában lévő ismerőseim szerint önkormnyazattal pereskedni csak pénzkidobás. Főleg kishalként, és ilyen gumiszabályokhoz kötött témában, mint a nehezen mérhető zajszennyezés, vagy az építési szabályok betartása. Még megnyert ügy mellett is évekig elhúzódó tárgyalásokra kell számítani, amit nekem kell előre finanszíroznom. Erre sajnos nem volt lehetőségem.
Próbáltam felmérni ingatlanirodák segítségével, hogy vajon a házam értéke mennyit csökkent, de amint meghallották hogy az önkormányzat ellen igyekszek érveket gyűjteni a segítségükkel, azonnal elzárkóztak, illetve olyan zajszintmérő cégekhez irányítottak, ahol több százezer forintba kerül egy ilyen vizsgálat, amit persze az önkormányzat úgyse fogad el hivatalos eredményként.
Mivel ilyenformán minden próbálkozásom zsákutcába futott, így végül megpróbálkoztam a játszóteret látogatókkal is beszélni, bízva a megértésükben, és jóindulatukban.
Elöljáróban elmondom, hogy persze ez sem vezetett eredményre, azonban nagyon felemás tapasztalatokat szereztem.
Mióta "zaklatom" a játszótér látogatóit, azóta igazándiból csak három esetben szoktam kimenni szólni:
A szülőket a reakciójuk alapján két csoporta tudom osztani:
Persze sorolhatnám még, hogy az építkezés során elvágták a telkem szélén nőtt fűzfa gyökereit, amit így az első vihar rádöntött a teraszomra, jelentős anyagi kárt okozva ezzel, vagy hogy néhányan még a nyilvánvaló tiltás ellenére is simán bennek a játszótérre kutyával, hisz "Bundás nélkül a Pistike sehova sem megy!", esetleg hogy nyilvános WC hiányában a kerítésünk tövébe pisiltetett gyerekek miatt a kertünket a szárazabb nyári napokon tömény húgyszag árasztja el, de a mindennapi sérelmek, és konfliktusok a történethez nem igazán adnak már hozzá.
Inkább leszűröm a lényeget:
Az én helyzetem pár hataloméhes ember rövidtávú érdeke miatt alakult így, akik mindent megtehetnek, és akik rámszabadítottak néhány arrogáns szülőt, akiket meg csak azt képzelik hogy mindent megtehetnek.
Azaz jelenleg azt látom, hogy kb. 5-6 felnőtt ember viselkedése miatt a legjobban akkor járnék, ha eldobnám a 10 év alatt befektetett munkámat, pénzemet, energiámat, szedném a sátorfámat, és elköltöznék én is innen.
Csak sajnos erre nincs lehetőségem...
Én Kőbányáról költöztem ki kertvárosi agglomerációs övezetbe, mert szerettem volna a gyerekeimet egészségesebb környezetben egy kertesházban felnevelni. Egy új parcellázású területen sikerült telket venne, és egy mező közepén majdnem elsőként épült fel a házam. Remek helynek tűnt még azután is, hogy a környező telkek is beépültek azóta. Csendes környék maradt nagyon sokáig.
Azonban pár év múlva kiderült, hogy pont a mellettünk lévő üres teleknek az önkormányzat a tulajdonosa. Ez úgy derült ki, hogy egyszer csak megjelent ott pár munkás és elkezdték megépíteni a játszóteret.
Erről állítólag mindenkit tájékoztattak előre, csak éppen véletlenül a közvetlenül a terület mellett lakó néhány családot nem.
Az építkezés során ráadásul a területet ki is emelték egy jó méterrel a talajszintből, aminek hatására az én kertem egy "gödörbe" került a térhez képest, kiválló akusztikai hatást érve ezzel el...
Bónuszként - mivel a mászóka tetejére felmászó gyerekek pont beláttak a kertünkbe - mindig ment a "Anyaaaa, mit csinál a báááácsi?" (Utólag fasort ültettem a tér felé, így legalább nem látjuk egymást.)
Az építkezést megakasztani nem tudtam, egyedül annyit lehetett elérni, hogy a tér kerítését sima dróthálóról arra az egyszerű - 1-2mm széles - fa lamellás kerítéslapokra cseréljék, illetve mivel azt kb 3 hónap alatt lebontották a gyerekek, mostanra egy hatalmas bádoglemez kerítést emeltek a tér és a közvetlen szomszédok közé.
Őszinte leszek, soha nem laktam még játszótér mellett, nem is sejtettem hogy ez mivel fog járni, így először nem is nagyon izgultam az egész miatt. Sőt - mivel kis gyerekeim voltak - még az is megfordult bennem, hogy talán nem is lesz ez olyan rossz dolog.
Aztán elkészült a játszótér, és elérkezett az ünnepélyes a megnyitó!
A tér kb. 500 négyzetméter, ahova kihangosítással beszélő sosem látott öltönyösök érkeztek, és kb. 100-150 ember + gyerekek, akik mindent letapostak a környéken. Mivel ez jelentős mennyiségű kocsit is jelentett, aminek nem volt kialakítva rendes parkoló, így parkoltak, ahova tudtak, pl. a házam elé ültetett virágágyásra. Mivel nem fértek be mind a térre, így ellepték a környező utcákat is. Hangoskodtak, randalíroztak, mintha búcsú lett volna.
Ekkor döbbentem rá, hogy mi is történt velem, mit tett velem az önkormányzat.
Ekkor jöttem rá, hogy játszótárkárosulttá váltam.
Ettől kezdve gyakorlatilag állandósult a következő helyzet munkanapokon:
- Minden álló nap délelőttje a kicsiké. Kismamák vagy nagymamák jönnek egészen kicsi apróságokkal, és hangosan kiabálva (!!! Talán nagyot hallanak???) dédelgetik a kicsiket:
"Óóóó, de ügyesen csúsztál! Nézd, ott a hinta lááátod? Hinta-palintaaaaa..."
Ez megy kb. reggel 8-tól délig.
- Délután pedig munkából hazaérkező szülők jönnek a nagyobbakkal, akik igazándiból nem is foglalkoznak a gyerekükkel.
Csak kicipelik őket a térre, hogy ne otthon rugja be focival az ablakot, és mivel "felügyelet nélkül" hagyják őket, a gyerekek egyből tombolni is kezdenek. Amíg a gyerekek ezt teszik, addig a szüleik próbálnak egymással beszélgetni. Sajnos elég nagy a hangzavar, így alig hallják egymást. Nekik is ordítani kell emiatt, hogy értsék amit a másik mond.
Ez a program kb délután 3-kor kezdődik, és néha este kilencig is eltart.
Nincs megállás, jönnek esőben, hóban, szélben, húsvétkor, karácsonykor, mindig.
Mindig!
Van hogy néha ezen a kis téren összegyűlik 10-20 felnőtt, és 20-30 kisgyerek. Ilyenkor gyakorlatilag alig férnek már be.
A gyerekek verik a bádogkerítést, kismotorznak, üvöltenek, elesnek-sikítanak, a szüleik is üvöltenek: "Nem szabad! Gyereideazonnal! Rögtönhazamegyünkhanemhagyodabba!"
(Viccesebb eset, amikor 4-5 felnőtt hoz ki a térre 1 gyereket. Az ilyet nem is értem, pedig elég gyakori.)
Egyébként ahol ennyi ember összejön, főleg kisgyerekkel, ott igazándiból érthető ez a hangzavar.
A probléma ezzel az egésszel az, hogy mindez a hálószobámtól 5 méterre történik, az ablakom alatt!
A játszótérrel szomszédos kb. 6 családi ház. Ezek közül 4 jobb helyzetben van, őket legalább egy út elválasztja a tértől, vagy csak a sarkuk ér össze, de 2 telekkel közvetlenül is szomszédos.
A legrosszabb helyzetben lévő 3 család közül 2 már el is költözött innen. Az egyik házba bérlők jöttek, a másikba új tulajok. Utóbbiak szintén kisgyerekkel, és szintén gyanútlanul.
Ha tehetném én is elköltöznék innen, de mivel az életemet tettem erre a házra (ráadásul devizahitelkárosult is vagyok egyben) így jelenleg képtelen vagyok elköltözni.
De elkalandoztam, visszatérek a történethez...
Szóval mielőtt elkezdtem volna kijárni a játszótérre rászólogatni a szülőkre, elkezdtem felvenni a kapcsolatot a polgármesterrel, az alpolgármesterrel, talán a jegyzővel is (???), stb. de a leveleimre senki soha nem válaszolt.
Utána elkezdtem személyesen keresni őket, ahol négyszemközt tökre megértőek voltak.
Naívan azt hittem sínen vagyunk. Megbeszéltük, hogy akár arra is sor kerülhet, hogy leszerelik a játékokat, és parkká alakítják a teret.
Lesz néhány pad, esetleg egy szökőkút, szépen füvesítve lesz, stb. Bárki oda jöhet, de a leghangosabb kisgyerekes szülőknek talán nem ez lesz a legvonzóbb hely. Sőt még a növények ápolásában, locsolásában is részt vállaltam volna. Több felelős önkormányzati emberrel is beszéltem, mind bíztatott, hogy találunk jó megoldást, segítenek. Nem lesz itt probléma!
Hahaha!
Sőt!
Muhahahaha!
De hogy ne szaladjak előre, a folyamatos kilincseléssel sikerült is elérni, hogy napirendre tűzzék egy közmeghallgatáson ezt a témát.
Ezen az ülésen bárki részt vehet, felszólalhat, és a végén döntések születhetnek a jövőre vonatkozóan. Pár egyéb téma is volt, és amikor a játszótér problémájához értünk én is felszólalhattam. Elmondtam mi a bajom vele, kértem hogy találjunk rá megoldást, sőt javasoltam a parkká alakítást is. Az érintett családok közül más is felszólalt, hasonló véleményekkel.
A képviselők és az önkormányzati vezetők szépen meghallgattak, majd a következőket bírták nekünk mondani jegyzőkönyvbe:
- A tér a hatályos jogszabályoknak megfelelően épült, sehol nem történt szabálytalanság.
- A kedvünkért még a dróthálót lecserélték fa lamellákra, örüljünk neki!
- Különben is a gyerekzsivaj a világon a legszebb muzsika! Nem értik mi a bajunk.
- A közösség érdekeit figyelembe véve a közvetlen szomszédoknak eltűrési kötelezettségük van, tartsuk is ezt be!
- De majd kezdeményeznek egy zajszintmérést, aminek az eredményéről minket is értesítenek.
(Ez nem történt meg, de utólag rákérdezve persze minden rendben volt: a zajszint nem lépte át a megengedett értéket. Gondolom megjelent egy munkamellényt viselő fickó a tér közepén egy műszerrel a kezében, amitől mindenkinek tátva maradt a szája, és abbahagyta az ordítást...)
Miután lezajlott a közmeghallgatás, és leforrázva ültem ott, gondoltam azért csak odamegyek már hozzájuk, hogy mi a fene történt most itt? Mire azonban észbe kaptam a képviselők nagyja már elillant, a maradék meg kínos precizitással pakolgatta a papírjait, hátha megunom a rájuk történő várakozást, és nem kell a szemembe nézniük. Kettő végül nem úszta meg, és meglepően őszintén (szigorúan nem hivatalosan) azt mondták, hogy:
- Mi sajnos csak 2-3 tiltakozó család vagyunk, szemben azzal a 10-15 családdal, akik használják a teret.
Ha a szavazatok arányát tekintjük, nekik nem éri meg mellénk állniuk, hisz lehet hogy legközelebb pont ezeken a szavazatokon múlik majd, hogy mást választanak meg a választásokon.
- Sőt kimondottan azért épült a játszótér pont a választások előtt, hogy egy adott képviselő bejuthasson az önkormányzatba.
- Ráadásul mivel a tér már áll, az önkormányzat soha nem fogja felvállalni azt a blamát, hogy beismerje a hibáját, és bármit is átalakítson. De hogy jó pár éven belül erre nem fog sor kerülni, az tutibiztos, nyugdjak bele a helyzetbe.
Sőt igazándiból simán a szemembe mondanak bármit, majd ha az érdekük úgy kívánja, máshogy döntenek.
Ezután elkezdtem utánajárni, hogy érdemes-e pereskednem, vagy az önkormányzatot átlépve, magasabb fórumokhoz fordulni, és felmérni-számszerűsíteni, hogy mekkora kár is ért a játszótér miatt, vagy hogy valóban szabályos volt-e az építkezés.
Joggal igencsak tisztában lévő ismerőseim szerint önkormnyazattal pereskedni csak pénzkidobás. Főleg kishalként, és ilyen gumiszabályokhoz kötött témában, mint a nehezen mérhető zajszennyezés, vagy az építési szabályok betartása. Még megnyert ügy mellett is évekig elhúzódó tárgyalásokra kell számítani, amit nekem kell előre finanszíroznom. Erre sajnos nem volt lehetőségem.
Próbáltam felmérni ingatlanirodák segítségével, hogy vajon a házam értéke mennyit csökkent, de amint meghallották hogy az önkormányzat ellen igyekszek érveket gyűjteni a segítségükkel, azonnal elzárkóztak, illetve olyan zajszintmérő cégekhez irányítottak, ahol több százezer forintba kerül egy ilyen vizsgálat, amit persze az önkormányzat úgyse fogad el hivatalos eredményként.
Mivel ilyenformán minden próbálkozásom zsákutcába futott, így végül megpróbálkoztam a játszóteret látogatókkal is beszélni, bízva a megértésükben, és jóindulatukban.
Elöljáróban elmondom, hogy persze ez sem vezetett eredményre, azonban nagyon felemás tapasztalatokat szereztem.
Mióta "zaklatom" a játszótér látogatóit, azóta igazándiból csak három esetben szoktam kimenni szólni:
- Ha játszótér házirendjét megszegve este 8 után is hangoskodnak a téren. (Ha valaki halkan van, tőlem akár ott is aludhat!)
- Ha már tényleg elviselhetetlen a zaj (némi hagnoskodás, futkosás, stb. belefér, de a teljes hangerővel sikítás már nem)
- Ha a kerítés bádoglemezét üstdobként ütik, és a szülők nem foglalkoznak vele.
A szülőket a reakciójuk alapján két csoporta tudom osztani:
- Az értelmesebb többség megérti a problémát amit okoz, rászól a gyerekére, és ha a gyerek nem hallgat rá, cselekszik, pl. hazamennek. Sőt legközelebb már eleve figyelnek arra, hogy ne zavarják a tér mellett lakókat.
- Az igazából problémás másik csoport sokkal kisebb létszámú. Gyakorlatilag csak pár elkényeztetet-akaratos gyerek, és a hozzájuk tartozó "énmindentmegtehetek" újgazdag - talán felsővezető - szülő. Nekik hiába szólok, nekiállnak veszekedni, hogy mit képzelek, a gyereke még csak 4 éves, akire nem fog rászólni, meg neki itt joga van hangoskodni, hiszen ez egy játszótér, miért költöztem ide, lakjak inkább tanyán, és különben is mit ugatok, majd jól pofán vág. (Komolyan! Egyszer majdnem meg is vertek, amikor szólni mertem!)
Persze sorolhatnám még, hogy az építkezés során elvágták a telkem szélén nőtt fűzfa gyökereit, amit így az első vihar rádöntött a teraszomra, jelentős anyagi kárt okozva ezzel, vagy hogy néhányan még a nyilvánvaló tiltás ellenére is simán bennek a játszótérre kutyával, hisz "Bundás nélkül a Pistike sehova sem megy!", esetleg hogy nyilvános WC hiányában a kerítésünk tövébe pisiltetett gyerekek miatt a kertünket a szárazabb nyári napokon tömény húgyszag árasztja el, de a mindennapi sérelmek, és konfliktusok a történethez nem igazán adnak már hozzá.
Inkább leszűröm a lényeget:
Az én helyzetem pár hataloméhes ember rövidtávú érdeke miatt alakult így, akik mindent megtehetnek, és akik rámszabadítottak néhány arrogáns szülőt, akiket meg csak azt képzelik hogy mindent megtehetnek.
Azaz jelenleg azt látom, hogy kb. 5-6 felnőtt ember viselkedése miatt a legjobban akkor járnék, ha eldobnám a 10 év alatt befektetett munkámat, pénzemet, energiámat, szedném a sátorfámat, és elköltöznék én is innen.
Csak sajnos erre nincs lehetőségem...